Ellenfelek, vagy ellenségek?
(Hírnök Magazin 2010. október)
Sokkal többször kellene választást tartani… Mielőtt azonnal megköveznének, sőt kőzáport zúdítanának rám, gyorsan hozzáteszem, hogy nem a teleplakátolt buszmegállók, oszlopok, oktalan csatározások, sárdobálások és egyéb bosszankodások hiányoznak, csak az az egyszerű tény, hogy a kampányban kinyílnak a szemek és az ajtók, ötletek kerülnek elő és minden jelölt azt keresi, mit lehet, illetve kell jobbá tenni. Mindennek pedig, mi választók látnánk hasznát.
Ha jobban belegondolunk, tényleg nem is olyan rossz ötlet. Tény, hogy az emberek manapság hidegrázást kapnak a politikától, aminek egyik oka, hogy négyévente tör elő igazán, hatalmas erővel, vagyis kampányokkal, meg effélékkel. Éves bontásban már jobban hozzászoknánk, s kisebb durranás lenne. Az sem mellékes, hogy négy év alatt elfeledjük, hogy milyen ígéretek voltak anno. Egy év után csak rá kell kérdezni, mi hogyan áll, s az szerint voksolhatunk. Negatív része, hogy ilyenkor az egyik és a másik oldal hívei egymással is csatároznak, viszont mindez nem is rossz, ha egészséges vita folyik. Természetesen lenne rengeteg hátránya még, hiszen vannak olyan elkerülhetetlen, népszerűtlen döntések, amit bárki hoz, azonnal leváltanák.
Az is valószínű, hogy az elégedettek kevesebben mennének voksolni, mint a bosszankodók, bár négyévente hasonló a helyzet. Ennek pedig az lenne az eredménye sok helyen, hogy évente lenne csere. Mi tagadás, akkor kiabálunk, ha ég a ház, ami természetes dolog.
Szóval, akad bőségesen pozitív oldala is a választásoknak, sőt több helyen találkozhattunk kampányolós, eszem-iszom öszszejövetelekkel, amelynek megesszük ételkínálatát és megisszuk a levét. Miért is ne tennék sokan, hiszen ez legalább annyira nem számít, mint az, hogy kinek adták a kopogtató cetlit. Az meg nem derül ki, hova rakják az x-et a fülkében az emberek.
Akárhogy is, ha jobban belegondolunk, tényleg nem rossz ötlet a szavazás sűrítése. Talán, idővel a magyar nyelv azon helytelen felfogásai, értelmezései is helyre kerülnének, mint például az ellenfelek és ellenségek, vagy a versengés és a harc. Miért? Úgy gondolom, a helytelen értelmezés miatt sokan – képviselői, polgármesteri és egyéb helyekért – nem versengenek, hanem a másik féllel harcolnak, aki kénytelen felvenni a kesztyűt, ha nem akar alul maradni. Ebből pedig sok helyen vannak igen csúnya csatározások. Pedig a képletnek egyszerűnek kellene lenni, ugyanúgy, mint a sportban. Például a futásban. Ott egymás mellett sprintelnek, s az a befutó, aki jól felkészült, becsületesen edzett, esetleg tehetsége és más adottsága is volt.
Elgondolkodtató…