Egészségre ártalmas telefonközpontok
Sokkoló ügyintézések
Bizton állíthatjuk, hogy manapság nincs olyan ember, akinek ne lett volna már kapcsolata valamilyen telefonos ügyfélszolgálattal. Zseniális találmány, hiszen nem kell utazni, csak tárcsázzuk a számot és – szerencsés esetben – elintézzük dolgunkat. Csakhogy ezt az egyszerű és nagyszerű ügyintézési formát sikerült a szolgáltatóknak – különösen a nagyoknak – olyan szintre emelni, amelyhez lassan külön oktatási ágat lehet kapcsolni, s pszichiátriai osztályt is nyithatnának a telefonközpontok általi ideg- és agykárosult ügyfeleknek.

 Korunk egyik jelentős vívmánya a telefonos ügyfélszolgálat, amely időnként sokkolja az embereket. Az alapok jók, hiszen nem kell külön ember a kapcsoláshoz, viszont amikor már a sokadik szinten kell végighallgatni, hogy mihez hányas gombot kell nyomni, kezd idegesítővé válni, amit általában fokoz, hogy a megfelelő szintre érve jön a zene, esetenként, az „ön fontos számunkra”… duma és újra zene. Mindezt néha fűszerezi egy-egy félrenyomás, akciók és egyéb fárasztások végighallgatása, esetleg olyan információ, vagy szám hiánya, amely után összeomlik az a fáradságos és idegölő munka, amit abba vetettünk, hogy elérjük a célt, s a sokadik szinten erőteljesen letesszük a telefont.

Egy felmérés alapján kiderült például a hidegvérükről híres angolokról, hogy a lakosság több mint fele került már olyan helyzetbe, hogy az egyik szolgáltató telefonközpontja felbosszantotta. A megkérdezettek 64 százaléka szerint a mérgüket csak fokozta az az „idegesítő” zene, amelynek célja éppen a telefonáló megnyugtatása lenne.

Igen meglepő eredmény született a dallamok hatásáról is. Mint kiderült, a pánsíp viszi a pálmát, vagyis azt tartják a legbosszantóbb várakoztató zenének, amely után a klasszikus dallamok következnek, majd a természet hangjai. A többség ilyenkor leteszi a telefont. Ugyancsak felmérésben állapították meg, hogy a britek átlagosan 5 perc 58 másodpercet várnak a telefonközpontokra (sajnos, hazai adatokra nem bukkantunk). Az viszont tény, hogy a stressz miatt igen káros az egészségre!

Mindezeket időnként fokozza, hogy a telefonközpont sokszor csak „előjáték” azokhoz a boszszantó félre-, illetve túlszámlázásokhoz, amelyeket vétenek a szolgáltatók. Gyakran az ügyfélszolgálati munkatársak sincsenek jól felkészülve – tisztelet a kivételnek –, ami további bosszúságokat eredményezhet. Azt is el kell ismerni, hogy azoknak sincs könnyű dolga, akik az ügyfelek hívásait fogadják.

 

Nézzünk néhány gyöngyszemet az ügyintézések közül:

 Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó!
- Milyen kóddal?
- Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb.

                *

– Miben segíthetek?
– A csengőhangom állítsa hangosabbra!
– Milyen típusú készüléke van?
– Mocarella százhatvanas!

                   *

– Jó napot, én egy Vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér, ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám...
– A kettős kereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van...
– Jaaaa..., de melyik? Ez a hópehely, vagy a létra?
                                  *
Ügyfél: (Nagyfogyasztó) Számlát szeretnék egyeztetni.
Ü.i.: Három számlájuk nincs kiegyenlítve.
Ügyfél: Áttértünk költségmegtakarításra.
                      *
– Problémám van a készülékkel...
– Milyen típusú készüléke van?
– Hát Vodafone!
– Értem, de a készülék típusára értettem, Motorola, Nokia...?
– Mondtam már, hogy Vodafone! Ha nem az lenne, nem magukat hívtam volna!
                              *
Ügyfélszolgálat: Kérem, vegyen elő egy papírt és ceruzát, és akkor lediktálom Önnek...
Ügyfél: Kisfiam, hozd ide... Nem, ne a tollat, a bácsi ceruzát mondott...
                              *
– Valami gond van a telefonommal, nem tudok SMS-t küldeni, pedig fontos lenne...
– Jelenleg karbantartás van a központban, ezért nem működik az SMS szolgáltatás.
– Aha..., akkor nem tudna a nevemben elküldeni egy sürgős SMS-t? Én itt vagyok az Árpád híd budai hídfőjénél, a barátnőm meg a túloldalon a pesti hídfőnél, és üzenni kéne neki, hogy jöjjön át, mert itt várom...
– Sajnos én sem tudok üzenni, de miért nem próbálja meg felhívni?
– Öööööö... ja jó... tényleg...! Köszönöm a segítséget!
                             *
– Jónapot, a számlainformációmat szeretném lekérdezni.
– A számlaegyenlegére gondol? Azt itt az ügyfélszolgálaton meg tudjuk Önnek mondani.
– És annak mi a száma?
– Az ügyfélszolgálatnak? 1270. De most is ezen hívott minket…
– Igen, de azért leírom... szóval tizenkettőőőő-hetven... jó, köszönöm, akkor máris hívom őket, viszhall!
                           *
– Vettem maguknál egy mobiltelefont, de nem működik!
– Ha megpróbálja felhívni a telefonját, mit hall?
– Ez a szám nem kapcsolható.
– És milyen hálózaton van éppen a telefon?
– Hálózat?
– Mit lát, mi van a telefon képernyőjére írva?
– Semmit.
– Semmit?
– Semmit, teljesen üres.
– Uram, bekapcsolta maga a telefonját?
– Bekapcsolni?
                        *
– Vodafone ügyfélszolgálat, miben segíthetek?
– Halló. Kovács Szilárddal szeretnék beszélni.
– Vodafone dolgozó?
– Nem vagyok Vodafone dolgozó, de ez magának miért fontos?
– Nem maga, hanem a Kovács Szilárd nevű úr, akit keres, a Vodafone-nál dolgozik?
– Igen, vele szeretnék beszélni.
– Keresem... Nem... Nálunk nem dolgozik ilyen nevű kolléga.
– Köszönöm, viszont hallásra.
                    *
Számítógépes ügyfélszolgálat:

Ügyfél: Nem tudom a lemezt kivenni a meghajtóból.
Hotline: Próbálta a kiadó gombot megnyomni?
Ügyfél: Igen, de teljesen beragadt.
Hotline: Ez rosszul hangzik. Felírom az adatait…
Ügyfél: Várjon csak… Most látom, hogy nem is raktam be a lemezt, itt van az asztalomon…

                  *

Ügyfél: Nem tudok bejelentkezni az internetre!
Hotline: Kicsit pontosabban le tudná írni a problémát?
Ügyfél: Beírom a nevemet, aztán mikor kéri a jelszavamat, hiába is gépelem be, csak csillagokat hajlandó írni!

                    *

– Az első email-emet szeretném megírni.
– És mi a probléma?
– Megtaláltam az „a” betűt, de hogyan tudom a karikát köré rajzolni? (@)
                   *
– Elromlott a gép, nem mutat semmit!
– Mit lát a képernyőn?
– Abszolút semmit.
– Nincs ott sem egy ikon, sem egy kurzor?
– Nincs, egyedül vagyok az irodában.
                 *
– Gondom van a programjukkal. Egyszerűen nem mozdul.
– Semmi baj, először csukjon be minden ablakot.
... csend a telefonból... aztán zajok...
– Becsuktam mindet, az ajtó nyitva maradhat?
               *
– Éppen most jelentkezek be önökhöz, de nem minden világos.
– Nem probléma, elintézzük.
– Kérdezik annak a helynek az adatait, ahonnan telefonálok. Kérdezik a várost.
– Írja be a város nevét!
– Kérdezik a telefonszámot, ahonnan telefonálok.
– Írja be a telefonszámot, ahonnan belép!
– Kérdezik a postai irányítószámot.
– Írja be a lakásának a postai irányítószámát!
– Ne haragudjon, hogy enynyit problémázok, de nem értek annyira a számítástechnikához.
197-es tudakozó plusz:
– Szeretnék ledoktorálni. Mit kell tennem?
– Hát... ö... hol szeretne?
– Nem tudom! Azért hívom magukat, hogy megmondja. De nincs egyetemi végzettségem, az nem baj, ugye?
                    *
– Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni hogy hívták az Istent...
– Kis türelmet... Jahve az Isten neve.
– Nem értem, hogy?
– Betűzöm: József Aladár Hedvig...
– József Aladárnak hívták?
– Nem! Betűzöm: József Aladár Hedvig...
– Hedvig? Hát nő volt?
              *
– Jó napot! Meg tudnák mondani az adó és TAJ számomat, mert otthon felejtettem a kártyáimat.
                *
– Jó napot, Kovácsné vagyok és egy MONGOLOID éttermet keresek Budapesten...
                *
– Jó napot! Egy számot keresek Kovács néven Kiskundorozsmán, de az utca neve nem jut az eszembe. Talán Szent István, vagy nem tudom... valamelyik király nevű utca...
– A Kossuth utcában találtam egyet.
– Há... azaz! Kossuth is király volt, nem?